Isten hozott!
Kisvárosi remete..... nem magányos, nem unatkozó .... kicsit grafomán: a kertész.
...de itt a főszereplő: A KERT!
A helyszín valós nem virtuális, felnőttkori játszóterem, egy felhagyott kertekkel övezett gyümölcsös, valahol, egy kisváros fölötti domboldalban. A kert ..... és még egy, s más... meglátjuk.
Azt mondanánk: a kert az enyém. De inkább fedi a valóságot, hogy én vagyok az ővé... kicsit rabja, de leginkább csodálója - itt és most.
Aki ide téved, Isten hozta! ... amikor elmegy: Isten áldja! ... amint a Csendesben is.
Remete evolúció:
....mesék, olvasmányok, filmek
....
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje*
Grimm: Holle anyó*
P.L.Travers: Mary Poppins*
....
Daniel Defoe: Robinson Cruso*
J. R.R. Tolkien: A Babó*
Fekete István: Tüskevár*
Tamási Áron: Ábel a rengetegben*
....
Erich Fromm: A szeretet művészete*
....
George.A.S.: Silybum Marianum...*
....
Paramhans Swami Maheshwarananda:
Az emberben rejlő erők*
....
Gertrud Franck: Öngyógyító kiskert*
Baji Béla: Permakultúra és önellátó biogazdálkodás*
....
Philip Gröning – A nagy csend*
Tom J. Hanks – A számkivetett*
Isaac Asimov - I Robot*
Sindo Kaneto – Kopár sziget*
William Steig – Shrek*
....
Blogkövetés
Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.
… én kis kertem kertemben …
2017 január 3. | Szerző: Lillanyó
Alakul, alakulgat Csendes a maga csendes módján. Dacol az elméletekkel, szótlanul, ellenszegül a légből kapott teóriáknak, fittyet hány az agyament fantáziálgatásokra, de be-befogad olyasmit, aminek ott lehet a helye.
A száraz jellegű kertben a maga délkeleti lejtőjén lassacskán csak kivirulnak a mandulafák, a naspolya kimondottan jól érzi magát. A fügék is évről évre kevésbé a nulláról kezdik a hajtást tavasszal. A vérmes elvárások nélkül ültetett “igazi” olajfa már a harmadik télnek vág neki és a vadcitrom is egyre hosszabb hajtásokkal rukkol elő. A boróka félék, a zanót, és télálló rozmaring is szépen megmaradtak, tán a goji bogyó is átvészeli a kezdeti kornyadozást.
A nagyszabású -bár ötletszerű és különösebb szakértelmet nélkülöző- telepítési láz kétségtelen örömteli meglepetései a homoktövisek. Negyedik nyarukon már egy, azaz egy szem termést is hoztak, aminek azért örültem nagyon, mert e szerint sikerült legalább egy eltérő ivarú növényt telepíteni. Rengeteg sarj is kibújt az előző szezonban, ezeket tavasszal kiültetem a sövény további szakaszaiba.
Kíváncsian várom még a rokonoktól kapott rezisztens megy beindulását is. Ahonnan hozták, ott úgy szaporodik a gyökérhajtásaival, hogy már szó szerint irtani kell. A fajta számomra meglepő tulajdonsága, hogy ezek a vadbujtások is két-három év után már hoznak termést, méghozzá viszonylag nagy szemű, savanykás, de még éppen élvezhető és jól tartósítható meggyet teremnek.
A kiwi viszont befuccsolt úgy ahogy van… egy telet kibírt, még kínlódva kihajtott tavasszal, de a nyár derekát már nem érte meg. A tőzegáfonyáknak sem elég az út menti erdősáv árnyéka …. csak kornyadoznak és a tövük köré töltögetett tőzegutánpótlás is édeskevésnek bizonyul. Egyik tavaszi tervem, hogy átültetem őket egy frissen fellelt tipp alapján, miszerint egy mélyebb gödör aljára eltemetett fartörzs és egyéb korhadásnak induló szerves anyag elföldelésével kialakított esővízcsapda fölé ültetve talán kapnak némi esélyt. Két éves telepítés, talán még átültethető.
Várom a tavaszt egy másik ajánlás kipróbálása végett is. Frissiben megjelent permakultúrás nagy könyvem szerint az almafa köré ültetett ribizli, menta és nadálytő jó közösséget alkotnak a gyümölcsfával. Nadálytövet már ültettem a tányérokba, az orgona sövény közelében sínylődő ribizliknek pedig csak jobb helye lehet a szellős almafa aljában, menta szaporulat is majd csak akad ….
Imádott sövényem egyre gazdagabb és bozontosabb. A háromezer négyzetméter kerülete, a kétszáznegyven méternyi változatos, gazdag és viruló bozótsáv alja bőven megrakva a potyogott ágakkal, metszett gallyal, maga-magáról hullatott és szél hordta avarral, amit a lejtőn lerohanó esővíz már nem tud elragadni. Nem tudok betelni a látványával! Minden alkalommal, amikor felmegyek a hegyre csak a sövény alapos körbenézése egy órába telik még télen is …. vegetációs időszakban még tovább tart, mire minden sövényalkotót külön köszöntök.
A meredekebb lejtőrész sem az száraz kóróktól csúfoskodó kopaszos már, mint amit a bozót irtás után mutatott. A kiméricskélt szintvonalak mentére halmozott gally és kaszálék sávok, mint terasz szélek egyre vastagszanak és már nem engedik akadálytalanul lefutni a vizeket és a leveleket. Idén már tán eljutok addig, hogy övárkokat is vágok a víz és avar csapdába ejtésére. Heroikus munka lesz, hiszen nyolc teraszt kezdtem el kialakítani, kb 240 m hosszban.
Mindeközben fut még az élőkunyhó, vizes élőhely és kövirózsás labirintus készítése is …. mindig azt csinálom, amihez éppen megfelelő idő vagy éppen kedvem van. Nem hajt a tatár, de látom, hogy minden halad a maga komótos tempójával, a kert közben él, és virul, mit virul: tombol akkor is ha dolgozom a hátán, akkor is, ha felé sem nézek … és ez éppen így van jól.
Oldal ajánlása emailben
X