Kísérleti zónák

2015 április 1. | Szerző: Lillanyó

A nettó favágó korszak után immár elérkezett ’a’ kertészet ideje. A déli – délkeleti lejtő, a kert északról természetesen védett fekvése és Béla szavai megihlettek: nagyjából olyan növényeket kell keresnem, amelyek ugyanazt a klímát szeretik, mint a dió és a szőlő.
A háromezer négyzetméter persze nem nagy terület (bár egyszemélyes használatra nem is éppen kicsinke), de még így is lehetséges a kert különböző sarkai között észrevehető különbség a mikroklíma, a talaj és a mini növénytársulások összetétele tekintetében. Mivel az évekig elhúzódó bozót irtás közben volt alkalmam jó párszor körbe kúszni-mászni a területet, így megfigyelhettem, hogy az északnyugati sarok a legvédettebb a széltől, mert ez közvetlenül a hirtelen meredeken emelkedő fölső szomszéd telek aljába esik, tovább növeli ezt a védettséget az akácerdő karéja is. Tavasszal itt olvad el először a hó, ez a rész melegedik fel leghamarabb, nyáron pedig itt a legperzselőbb a forróság, így itt ki is ég általában a fű-féle , a gyep összetétele is észrevehetően más, mint a terület többi részén. Körvonalazódott hát egy kis mediterrán szekció kialakításának ötlete. A mandula volt az első gondolatom. Ősszel el is rohantam egy kertészetbe és vettem éppen 9 db válogatott mandulacsemetét. Gondosan kiásott gödrökbe, trágyával és táp-tablettával együtt el is ültettem őket, jól belocsolva, iszapolva, ahogy kell. Ez a kilenc fa volt az első ültetvényem a kertben. Tavasszal izgatottan vártam, kihajtanak-e? A kilencből 5 hajtott ki, négy eleve meg sem moccant … kissé csalódott voltam, bár Zanyukám vigasztalt, hogy a mandula általában nehezen fogan meg .

A második mediterrán lakó a füge volt. Pár éve kaptam a szüleim kertjében burjánzó tőről bujtatott két kis füge tövet, lakóházunk kertjében egymástól kb. öt méterre voltak elültetve. A szélvédettebb helyre került szerencsés már ontotta a termést, a másik csak csenevészen vegetált évek óta. Most kézenfekvő volt ez utóbbit kiásni. Fogtam hát és harmadjára is áttelepítettem Csendes legis-leg szélvédettebbnek ítélt pontjára.

Ezen a tavaszon ültettem még almafákat a telek északkeleti csücskébe, a festői ágas –bogas nemes körtéfa és a vackor vénség közelébe. Úgy gondoltam, hogy ahol a körték jól érzik magukat, ott csak jó lesz az almának is.

Ekkorra a kerítés tövére folyamatosan halmozott gallyak alja már szépen korhadásnak indult, a jó kis morzsalékos fekete réteg vastagodott. Tüskétlen szedret, málnát telepítettem ide és kísérletképen pár tő tőzegáfonyát. Olvastam én, hogy savanyú talaj kell neki, és azt azért tudtam, hogy nálam nem éppen savanyú a talaj, de jó sok tőzeggel megtöltött gödörbe tettem és – az Indiában látott módszerrel – hézagosan rakott kis bontott tégla karámmal raktam körbe. Egyrészt árnyékolás, másrészt a nyuszik elleni védelem okán.

Mondják: Evés közben jön meg az étvágy… hát belejöttem én is a telepítésbe! Tovább ’tuningolandó a sövényt , őszre rendeltem cserszömörcét, somot, pár tő méz almácskát, nemesített kökényt, berkenyét és lázas örömmel földeltem el őket a kert különböző csücskeiben.

Valahol a neten kezembe került egy cikk, hogy újabban néhányan nálunk is rákattantak a kiwi termesztésére. Az ember nem is gondolná, de a kiwinek éppen megfelel az a klíma, ami „a szőlőnek jó”. Ekkor ugrott be nekem Béla ajánlása, hogy a kertem éppen jó szőlőnek, tovább is gondoltam ezt … és ha jó szőlőnek, akkor tán jó lesz a kiwinek is. Igen ám, de kiwi savanyú talajt szeretne… és annyira, de ’annyiraannyira szerettem volna kipróbálni ezt a kiwi dolgot, hogy kiókumláltam, melyik a kert legalább relatíve legsavanyúbb zónája. Kizárólag spekulatív alapon arra jutottam, hogy a déli határvidékem esik a lejtő aljára – a szintkülönbség eléri a négy-öt métert is a közel hetven méteres telekmélységben -, oda sodorja a víz a lehulló leveleket, amit a mélyút peremén nőtt szegély növényzet jórészt felfog, tehát ott a mélyebb rétegben korhadó cucc ’vszleg savanykásabb, mint bárhol máshol a lehatárolt területen. Megfigyeltem azt is, hogy mélyútra boruló, azt szegélyező fák aljában a klíma is eltérő, tél végén ezen a területen hetekkel később kezd olvadni a hó, a délkeleti csücsök bizonyos részein nyáron folyamatos árnyékot vet a fölé boruló lombernyő. Így hát lesz, ami lesz, ide ültettem a termős és porzós párból álló kiwi ’ültetvényemet , igyekezvén legalább az ültető közeget tovább savanyítani tőzeggel. Némi lelkifurdallás közepette persze, mert minden valamire való kertészeti honlap ezt az ajánlást megtűzi egy bocsánatkérő mondattal, miszerint a tőzeg alkalmazása nem éppen környezetbarát cselekedet.

Aztán beindult a vezér hangya. Ha már ez a terület kezd „savanyodni” , miért ne ültethetnék ide szelíd gesztenyét. A környékünkön vannak olyan foltocskák, ahol a kényes szelíd gesztenye megél. A hegy túloldalán pedig – tőlem légvonalban kb. két km-re – egy igencsak öreg, hatalmas törzsű, és koronájú út menti szelídgesztenye díszeleg. Így került a kert savanyú fertályába öt szelídgesztenye (legalábbis ennyi maradt meg az ideültetett 13-ból …)

… és ha már van kiwi, és szelíd gesztenye …. azok jól érzik magukat a fenyő társaságában. A harmadik szomszédban vagy százéves fenyőkből álló kis kerek erdő súg a szélben, tehát van némi esély arra, hogy itt is ’el lesz – gondoltam, és sikerült is igen jutányos áron hozzájutnom három kacska kis fenyőhöz, meg a szomszédos, felhagyott kertbe átpottyant tobozokból nőtt magoncok közül is bátorkodtam kiásni pár, a bozótban sínylődő kis fenyő növendéket.

Eddigre kiderült, hogy a telek túlvégére ültetett tőzegáfonya ott a napos nyílt lejtőn nemigen találja helyét, az egyik tő teljesen elpusztult, a másik is  csak kínlódik, így a mára kialakult savanyú sarokba újabb három tőzegáfonyát telepítettem és a még éppen hogy  csak kornyadozót is ide költöztettem.

A rhododendront  már a fenyők ihlették … a Jeli arborétumot szinte minden évben meglátogatjuk májusban, a virágnyílás idején. Ott vásároltam pár cserepes tövet, és ültettem aztán boldogan a fenyők alá. Az egyik talán meg is marad. Így bontakozott ki a savanyú szekció növényegyüttese.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: