Hóbortos kert?
2015 március 31. | Szerző: Lillanyó |
Körbe-körbe jártam már az igazi lényeget, a KERT igazándi kertészeti koncepcióját … mert legyen ez bár mégoly meglepő, de van neki olyanja. (Valahogy folyton késztetést érzek a szabadkozásra, miszerint én csak kutyaütő hobbikertész volnék … Ha valaki netán túlzónak érezné ezt a lankadatlan önkritikát, hát a következő pár írás olvastán feltehetően megérti miért is teszem… )
Nem nevezném amatőrnek sem magam, mert nem akarom az igazi amatőr kertészeket megbántani … Ha mindenképpen minősíteni akarnám, leginkább a hóbortos szót érezném ideillőnek. Ezzel a ’Zanyukám is biztosan egyetértene, akinek ugyan ’papírja nincs róla, de egy vérprofi ’amatőr kertész … és „zöldujja” is van. Bálint Gazda óta tudjuk, hogy a zöldujj, az egy létező jelenség, olyan emberekre mondják, akiknek a keze között a ledugott gereblyenyél is kihajt. Bármihez nyúlnak, ami él, az kicsírázik, meggyökeresedik. Nem egyszer fordult elő, hogy Zanyuka a nálam kornyadozó valami növényről hajtást csippentett, aztán legközelebb amikor meglátogattam, nála a növény már háromszor akkora volt, mint az anyja (’azannya!). Ez a jelenség egy igazi rejtélynek tűnik, bár én biztosan tudom honnan fúj a szél! De ez egy másik történet.
Szóval hogy lesz ebből koncepció ? … Ott álltam anno a Nagy Visszatérés utáni kedden, vakartam a fejem, hogy hú-ha, eltelt öt hat év, ha mindjárt az elején beültettem volna a területet, akkor idén már tán szüretelhetnénk is. De nem, én eddig csak küzdöttem, küzdöttem a vegetációval, erdő ugyan már nincs, de kert sincs… igazi se pénz, se posztó ’feeling. Akkortájt már lecsengett nálam a jógaközpont-keresési mizéria, annak viszont – többek között- volt egy olyan hozadéka, hogy a Krisna-völgyi túrák kapcsán összeismerkedtem egy jó kis öko-bio mániás csapattal, akik egy netes levelezőlistán cseréltek tapasztalatokat. Érdekes írásokat tudtam ott találni, és ha nem voltam rest a feldobott linkeket megnyitni, akkor egészen ki lehetett kupálódni ’bio-öko-kertészetileg , legalábbis ami az elméletet illeti … Na de élesben ettől még ott áll az ember fej vakargatva a birtok előtt és érzi, érzi, hogy mindez most kevés. Azon az ökologika listán viszont – ez a levlista neve -, mintegy mellékesen, ismeretségek is szövődtek! Ott kerültem kapcsolatba Baji Bélával. Van, kinek e név nem mond semmit?! Béla a magyar permakultúra kertészeti irányzat úttörője, és legelismertebb képviselője. Ő igazi kertész, – papírja is van róla -, és egy rendkívül karizmatikus egyéniség, az a típus, aki nem sokat beszél mellé, a dolgokat teszi, és magától értetődően közkinccsé is teszi a tapasztalatait. Alkotó ember, igazi „forrás”. Volt szerencsém személyesen is találkozni vele egy Élőfalu találkozón, Nagyszékelyen 2011-ben.
Gondoltam hát egy nagyot és merészet, írtam egy e-mailt Bélának és tanácsát kértem, mit kezdhetek én egy ilyen és ilyen paraméterekkel rendelkező bozótos ős-kerttel, ahol nincs víz, és amiben valaha szőlő volt, diófák és vén sárgabarackok, cseresznye-matuzsálemek és szilva-magoncok dacolnak a bozóttal és az idővel ?…
Béla mindjárt válaszolt is, egyszerűen, kedvesen, lényegre törően, valahogy így: az a kert a helyén van, éppen jó szőlőnek, diónak, csak gondozzam, ifjítsam, ahogy lehet, és a többit bízzam a természetre.
…és tényleg, nincs is ezen mit fumizálni. Szavai megerősítettek, és a továbbiakban még sokszor felidéztem magamban.
Másik megerősítést –főleg ’a sövény kapcsán- Lechner Judittól nyertem. Ő egy budaörsi biokertész, szintén képzett szakember, aki igen élvezetes, választékos stílusban ír a kertről és annak viselt dolgairól. Vele is találkozhattam személyesen, amikor hagyományosan évente egyszer megnyitja kertje kapuját és mintegy kis tárlaton, végigvezeti az érdeklődő lelkeseket csudás fűszer- és gyógynövény terasz-kertecskéjén. Elbűvölő teremtés, minden rezzenéséből sugárzik a növények, az élővilág tisztelete és szeretete.
Béla és Judit könyvei az én erdőkert szakirodalmam. Remélem – a suta megvalósítás dacára – nem sértem meg szakmai renoméjukat, ha bevallom, hogy Csendes kialakításában a mai napig fő inspirálóim.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: